Itt a programozható identitás kora, annyira nem is zavar be az AI a munkaerőpiacon?, hogy fog kinézni az új internet?
Vasárnapi merengő #3
Sziasztok!
Ez itt a Vasárnapi merengő harmadik része, ahol a héten megjelent (vagy korábbról való, de a héten elém keveredő) hírek és történések elemzésén keresztül fedezzük fel az új paradigma kontúrjait, különös figyelmet szentelve az AI által okozott hatásoknak.
Akkor lesz az igazi, ha a kommentekben tudunk beszélgetni is a témákról. Szóval hajrá, jó olvasást és (remélem) kommentelést!
Kommentár
1. Itt a programozható identitás kora
Megjelent a héten Sora, az OpenAI AI-alapú TikTokja. Még nem tudtam kipróbálni, de az eddig látott videók veszélyesen élethűek: nem csak a modellek teljesítménye miatt, hanem azért is, mert a felhasználók eldönthetik, hogy a többiek remixelhetik-e az arcukat. Sam Altman például úgy döntött, hogy bárki felhasználhatja a “karakterét” a saját videóiban és így jutottunk el olyan vicces posztokhoz, mint ez.
Ha nem nézted meg a videót, kérlek tedd meg. Második ránézésre nyilvánvalóan kamu (egy 500 milliárd dollárra értékelt cég vezetője nem fog lopdosni a boltból), de elsőre azért elég élethű.
Az OpenAI végül is bevállalta, hogy készítsen mindenki deepfake-t, és ők majd szolgáltatják hozzá az eszközöket. És jobb hozzászoknunk, hogy valószínűleg ez a jövő.
Amikor regisztrálunk a Sora alkalmazásba, a rendszer megkér, hogy szkenneljük be az arcunkat és mondjuk néhány számot. Így teszi lehetővé a rendszer, hogy saját magunkkal élethűen tudjunk AI-generált videókat készíteni (megvan az arcunk és hangunk).
Utána pedig kiválaszthatjuk - és ez a lényeg - hogy ki használhatja fel így az identitásunkat: 1) csak mi, 2) emberek, akikre rábólintunk, 3) az ismerőseink vagy 4) mindenki. Sam Altman azt választotta, hogy mindenki.
De miért csinálna ilyet bárki? Blake Robbins megvilágító erejű elemzést írt ehhez kapcsolódóan.
Röviden: manapság senki nem tud organikus elérést generálni az interneten, még a legnagyobb influencerek is folyamatosan szaladnak az új lehetőségek után, minden új bejegyzés egy új harc a figyelemért a nagy platformokon. A videókészítők, zenészek, streamerek már most fizetnek egy csomó pénzt azért, hogy random emberek klipeket vágjanak ki a zenéikből, videóikból és azokat posztolják a közösségi oldalakra. Amelyik klip nézett lesz, azután fizetnek pénzt, egyfajta sikerdíjat. És nem csak személyek, de márkák is használják is már ezt a módszert - még sosem próbáltam, de fent vagyok néhány oldalon, ahol ilyeneket posztolnak.
Miért fizessenek ezért, ha AI-generáltan könnyebben meg lehet csinálni? Ráadásul lehetőségünk van programoznunk az identitásunkat is. A Sora lehetőséget ad arra, hogy meghatározzuk, hogy szeretnénk “megjelenni” a mások által készített videókban. Robbins egyik ismerőse például azt írta be viccből, hogy minden “szereplésénél” Coca-Colát igyon.
Persze, ez a döntés nem érinti azokat, akik nem szeretnének szerepelni a világhálón. Azok viszont, akik elindultak az úton a figyelemért, előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy nincs más választásuk. Ahogy Robbins fogalmaz:
“Ha alkotóként próbálsz érvényesülni, márkát építeni, választást nyerni vagy híressé válni, akkor beszálltál a figyelemért folytatott játékba, akár bevallod, akár nem. Számodra az, hogy lezárod a saját arculatod, miközben a versenytársaid megnyitják a magukét, egyenlő az öngyilkossággal.”
Ezek azok a mélyen fekvő ösztönzők, amelyeknek nehéz (lehetetlen?) ellenállni. Úgy tűnik, hogy elérkeztünk a programozható identitás korába és még nem látjuk, hogy mi van a másik oldalon.
2. Annyira nem is zavar be az AI a munkaerőpiacon?
A napokban jelent meg egy friss kutatás egy Yale-közeli kutatóintézettől, amiben az AI munkaerőpiacra gyakorolt hatását vizsgálták. A konklúzió: nem durvább a helyzet, mint korábbi technológiai változásoknál.
A fenti ábrán egy úgynevezett Különbözőségi Index változását látjuk (százalékpontok a függőlege tengelyen) egy bizonyos technológia megjelenése utáni időben (hónapok a vízszintes tengelyen). A Különbözőségi Index azt mutatja meg, hogy az USA munkaerőpiacán a dolgozók hány százaléka kerül más pozícióba, beleértve azt is, hogy munkanélkülivé válik. Ezzel az indexszel tehát a kutatók azt próbálják mérni, hogy mekkora változást okozott egy-egy technológia a munkaerőpiacon.
Azt látjuk, hogy 2022 novembere (a ChatGPT megjelenése) óta valamivel gyorsabb változásnak lehetünk szemtanúi (a “különbözőségi index” alapján), mint az internet vagy a számítógépek megjelenése után.
Ez egybevág azzal a gondolattal, amit régóta hangoztatok itt az Új Paradigmán: egyelőre nincs, és én az elkövetkező években sem várok robbanásszerű leváltásokat a munkaerőpiacon. Nem sikerül “digitális istent” építeni sem az OpenAI-nak, sem a többi labornak belátható időn belül, a gazdaságilag hasznos felhasználási módok esetén pedig jóval bonyolultabb a képlet annál, minthogy hirtelen mindenkit le tudnának váltani a cégek. Akik megpróbálták (pl. Klarna vagy Duolingo), azok ráfáztak.
Korábban vizsgáltuk az AI friss diplomás munkaerőpiacra gyakorolt hatását is. Ott azt láttuk, hogy az nagy AI-kitettségű munkakörök (pl. programozók, ügyfélszolgálatosok) esetén szemmel láthatóan csökkent a fiatalok foglalkoztatottsága. Anekdotikus bizonyítékok alapján (a brit helyzetről itt írtam) pedig azt látjuk, hogy a legnagyobb vállalatok jelentősen kevesebb friss diplomás pozíciót nyitnak meg.
A fenti gondolatok jártak a fejemben, amikor elém került az alábbi grafikon X-en:
Mit látunk? Hogy a ChatGPT megjelenése után a nyitott állások az USA-ban elkezdtek csökkenni, a(z egyszerűség kedvéért a) tőzsde pedig szárnyalt. Akik tanultak statisztikát, most egyszerre kiáltanak fel, hogy “azért, mert két szám együtt mozog valamilyen irányba, nem igaz automatikusan, hogy ok-okozati összefüggés van a kettő között.” És bizony, tényleg nem egyértelmű, hogy az AI elterjedése okozta a nyitott pozíciók látványos csökkenését.
Mi történt még abban az időszakban? Vége lett annak az időszaknak, amikor a kamatlábak 0% körül jártak, tehát a nagy szereplők szinte ingyen tudtak pénzt kölcsönvenni. Amikor pedig a kölcsönkapott pénzre hirtelen el kell kezdeni komolyabb kamatot fizetni, hirtelen kétszer vagy háromszor gondolják át, hogy mire költsék. Ezzel szokták magyarázni a közgazdászok azt, hogy a magasabb kamatok miért járnak lassabb növekedéssel: a vállalatok óvatosabban ruháznak be, nyitnak gyárat és vesznek fel embereket.
Egyre biztosabb vagyok abban, hogy az AI munkaerőpiacra gyakorolt hatásának elemzésekor a legnehezebb feladatunk abban fog állni (mint általában az lenni szokott), hogy szétszálazzuk a hatásokat. Egyelőre itt tartok:
Nem várható rövid távon jelentős (!) átrendeződés a munkaerőpiacon.
Bizonyos iparágak (a leginkább AI kitett szektorok) és bizonyos csoportok (pl. friss diplomások, dominánsan információfeldolgozást végző dolgozók) ennek ellenére nehéz helyzetbe fognak kerülni.
A vállalatok a romló gazdasági környezet miatt sokkal több nehézséget fognak az AI számlájára írni, mint az valójában értelmes1. Emiatt vélhetően a félelem tovább fog nőni.
Nyomás lesz a politikai döntéshozókon és így majd az iparágon is, hogy fel tudjanak mutatni alternatív munkahelyeket. Ez pedig nagy számban az “AI-tanító” lehet, amiről itt írtam röviden.
Éppen ezért minél hamarabb meg kell értenünk, hogy pontosan mit jelentenek ezek az új állások, milyen lehetőségek és milyen veszélyek kapcsolódnak hozzájuk, hogy a társadalmi károkat mérsékelni és (legjobb esetben) megelőzni tudjuk.
Van mit csinálnunk.
3. Hogy fog kinézni az új internet?
Előző héten kommentáltam a ChatGPT Pulse funkcióját, ami proaktivitásában jelent újdonságot. Eddig a rendszer kizárólag a felhasználó által kezdeményezett interakciókra tudott válaszokat megjeleníteni.
Ez önmagában nem feltétlen probléma, a Google hasonló keretek között tudta felépíteni a világ eddig egyik legversenyképesebb vállalatát. Ha a nyilvános weben akarunk valamit keresni, akkor a Google kulcsszó-alapú rendszerét felhasználva találhatjuk meg a számunkra releváns oldalakat. A Google ott ül a web bejáratánál, megkérdezi, hogy mit szeretnénk megnézni és útbaigazít minket - a háttérben pedig licitre bocsájtja az útvonalunkat a cégek számára, hogy hirdetéseket jeleníthessenek meg az út melletti óriásplakátokon.
Az internet-korszak másik elképesztően nyereséges vállalat a Meta. Ők egy olyan üzenőfalat hoztak létre, ahova minden barátunk, távoli rokonaink, régi iskolatársaink, újságírók, hírességek - valójában mindenki - akarják megírni a gondolataikat, kirakni a fényképeiket és videóikat. Erre az üzenőfalra pedig elhelyeznek olyan hirdetéseket, amelyek valószínűleg érdekelnek minket az alapján, hogy mi mást nézünk az üzenőfalon.
A ChatGPT az eddigi felépítése alapján a Google modelljét kellett volna, hogy legyőzze ahhoz, hogy sikeres legyen. Viszont azt talán mindannyian érezzük, hogy hülyén vette volna ki magát, ha csevegés közben a témához kapcsolódó hirdetések jelennek meg.
A Pulse ezért fontos újítás, mert lehetővé teszi az OpenAI számára, hogy a Metával tudjon versenyezni és elérje, hogy az üzenőfalon látott szórólapok helyett egy személyre szabott “asszisztens” ajánlásait vegyük figyelembe. Ez a verseny még koránt sem lefutott (sőt!).
Megjelent azonban egy olyan új funkció a ChatGPT-ben, ami veszélyes lehet a Google pozíciójára. Vásárolhatunk egyenesen az alkalmazáson belül. Egyelőre csak az Etsy és Shopify eladók részei az együttműködésnek, de nem hiszem, hogy sokat kell várnunk arra, hogy szélesebb legyen a kínálat. Kipróbáltam VPN-ről (egyelőre csak az USA-ban érhető el a funkció) a felhasználói élményt, és kifejezetten kényelmes.
A Google histórikus okok miatt soha nem tudta elérni, hogy rajta keresztül történjen pénzmozgás az internetes vásárlások esetén. A ChatGPT most ezt próbálja kialakítani. Agentic commerce kifejezéssel illetik az elemzők ezt az új lehetőséget, arra utalva, hogy a kereskedelmet AI-alapú eszközök közbenjárásával fogjuk végezni, előbb-utóbb (és bizonyos esetekben) anélkül, hogy mi konkrétan felmennénk egy honlapra, válogatnánk és döntést hoznánk. Ahogy a rendszer megismeri a preferenciáinkat, a promptjaink alapján simán be tud nekünk vásárolni.
Ha sikerül nekik, akkor alapvetően alakítják át, hogy hogyan tudunk termékeket és szolgáltatások eladni az interneten keresztül és kikhez vándorol az érték.
Az alapvető biztonsági kockázatokon túl (erről majd máskor) abban is biztosak lehetünk, hogy ezt azért valószínűleg nem fogják hagyni az eddigi paradigma nyertes szereplői, szóval érdekes harc elé nézünk.
Rövidek
Számítástechnika 2.0
Marc Andreessen, az első igazán népszerű böngésző megalkotója és újabban az A16Z befektetőcég társalapítója egy friss beszélgetésben sokatmondó analógiát ajánlott az AI megértéséhez:
„Az internet egy hálózati technológia volt, míg a mesterséges intelligencia egy számítástechnikai technológia. Talán az egyetlen valódi párhuzam, amit az MI-hez lehet vonni, maga a számítógép megalkotása, mert ez az első nagy újrafeltalálása annak, hogy mi is a számítógép, immár 80 év után: a Von Neumann-architektúráról áttérünk a neurális hálózatra.
Ha visszatekintünk a történelemre, már az 1940-es években tudták, hogy két út létezik. A neurális hálózat fogalma már 1943-ban ismert volt. Csak 80 évet kellett várnunk, hogy működőképes legyen – de most itt van a számítógépipar 2.0, amely sokkal értékesebb és fontosabb, hiszen nyilvánvalóan olyasmiket képes megcsinálni, amiket a hiper-literalista Von Neumann-gépek soha nem tudtak.
Most tehát sikeresen megnyitottuk a számítógépipar második korszakát, amely tíz-, száz-, ezer-, vagy akár milliószor fontosabb és értékesebb. És ezért minden kicsinyes hasonlítás a kilencvenes évek dotkomlufijához egyszerűen semmivé foszlik, mert – istenem, nézzük csak meg, mire képes ez a dolog.”
Ezt csak mint lehetséges elméletet vázolta fel, nem tette le a voksát egyértelműen a fenti értelmezés mellett.
Még gondolkodnom kell rajta, de hajlok arra, hogy helyes értelmezés. Az AI mint új médium keretrendszeremben küzdök azzal a problémával, hogy a számítógép és (generatív) AI technológia kapcsolatát hogy értelmezzen. Alan Kay, a számítéstechnika egyik úttörője metamédia kifejezést emleget, ami azt hivatott bemutatni, hogy a számítógépek egy olyan hordózót jelentenek, amibe többféle potenciális médium “fér bele” - gondoljunk például szövegre, képre, videóra vagy interaktív élményekre (sZáMítóGÉpeS jÁTéK). Az AI egy új médiumnak tűnhet ezek mellett, de közben mindegyik képes generálni, és emiatt voltam bajban. Viszont az feloldani látszik a problémát, ha rájövök, hogy igazából a metamédium alakult át.
Itt még túl absztrakt a gondolkodásom, elnézést, de annyira izgatott lettem emiatt, hogy muszáj volt megírnom.
Mikor durran az AI buborék?
Roger McNamee, a Facebook egyik korai befektetője, aki később írt egy könyvet a Facebook okozta társadalmi károkról, a napokban egy figyelmeztetést közölt az AI buborékról.
Arról ír, hogy ha az év végéig megtörténő beruházásokat is beleszámoljuk, a tech szektor összesen 717 milliárd dollárt öntött LLM-alapú fejlesztésekbe és az ehhez kapcsolódó infrastruktúrába. Arra figyelmeztet, hogy a bevételek még nem igazán jelentkeztek kellő mértékben, és várhatóan nem az összes vállalat lesz ennek a hullámnak a nyertese.
Azért fontos figyelnünk erre, mert a részvényárfolyamok az USA-ban nagyrészt az AI-láznak köszönhetően emelkednek még most is. Ha a befektetők rájönnek, hogy ez egy buborék, bajba kerülhetnek ők is, sok kisbefektető is, valamint egy általános lelassulás jelenhet meg a gazdaságban. És mint fent láttuk, most sem nyílnak tömegesen új munkahelyek.
Faliújság
Október 16-án lesz a Liget Műhely következő alkalma, ahol Z. Karvalics Lászlóval lesz egy beszélgetés az információs társadalom egyenlőtlenségeiről. Az előkészületekben én is vállalok egy aprócska részt, de biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére is izgalmas beszélgetés lesz.
Mindenki ajánlom magát az eseményt és a Liget Műhely Substackjét is. Kevés helyen tudok olvasni ilyen széles merítéssel politikai, filozófiai és irodalmi gondolatokat magyar nyelven. Iratkozz fel a hírlevelükre és gyere október 16-án, hogy találkozhassunk élőben.
Eddig vasárnap reggel küldtem ezt a heti elemzést, most délután. Még kísérletezek azzal, hogy mikor érdemes. Kérlek szavazz, hogy neked mikor kényelmesebb.